Amit ma megtehetsz…

... ne halaszd holnapra! Tartja a mondás. Mégis, miért gondolunk úgy Istenre vagy a vallásra, hogy arra a passzivitás, a zárkózottság vagy csak a tiltások sokasága jellemző?

Itt van például ez a blog. Tele van ilyenekkel, hogy mikor ne, kivel ne, miért ne tegyed ezt vagy azt. Valóban erről szólna csak a történet, amiben mi, keresztények hiszünk?

Meggyőződésem, hogy nem.

„Többet ér egy élő eb, mint egy döglött oroszlán.”
(Bölcs Salamon)

Tisztán emlékszem egy olyan nyárra, talán pont érettségi után, mikor a semmi érzése elementáris erővel tört rám. Hetekig azt sem tudtam merre induljak, csak álltam az ablaknál, bámultam az embereket, ahogy jönnek-mennek az utcán. Nem értettem, miről is szól ez az egész dolog, amit életnek hívunk. Az emberek keményen dolgoznak, hogy legyen mit enniük. Aztán ha jóllaktak, kezdik az egészet előröl. Persze ez is egyfajta motiváció, de leginkább csak fizikai kényszer.

„Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.”
(Jókai Mór)

Nos, ha már van kezed, lábad, szemed és szád, nem mondhatod azt, hogy te nem vagy képes előre vinni a dolgokat. Függetlenül attól, hogy hívő vagy hitetlen, szegény vagy gazdag, jó családból származó vagy árva vagy, élsz és van lehetőséged tenni is. A fő kérdés természetesen az, hogy mit. Mihez van kedved, mi érdekel, mihez értesz? Vajon megengedheti-e egy ember magának pusztán azt, hogy csak létezzen?

„Úgy kell imádkoznunk, mintha minden Istentől függene, és úgy dolgozni, mintha minden tőlünk függne.”
(Szent Ágoston)

Gondolom te sem most hallod először, hogy az emberek szeretik másra hárítani a felelősséget a problémáik miatt. A keresztényeknél ez nagyjából úgy hangzik, hogy „Istennek más terve volt”.Gyakorlatilag ez az oka annak, hogy egy keresztényről nem a siker az első, ami bárkinek is beugrik. Ha már úgysem kerülhetjük el a halált, de ott a csodálatos mennyország ígérete, akkor minek is törjük magunkat itt a földi életben?

„A két legfontosabb nap az életedben az, amikor megszületsz, és az, amikor megtudod, miért.”
(Mark Twain)

Most már tudom, hogy az én sikertelenségemnek az oka, amit annyira éreztem azon a bizonyos érettségi utáni nyáron és később is az volt, hogy keresztényként elszigeteltem magam a környezetemtől. Ezekben az években pedig Isten áldására vártam, ami csak nem akart eljönni.
Barátom, azt kell mondjam – ha leszámítjuk a csalással, törvénytelenségekkel szerzett vagyont –, hogy a sikeres élethez mindegy, hogy keresztény vagy-e vagy sem. Mert nem ezen múlik. Elég tisztességesnek, szorgalmasnak, valamint kitartónak lenni. Ehhez persze kellenek célok is, olyanok, melyek elérése nehéz, de nem lehetetlen. Aztán újabb és újabb célok.

„Nyerni szeretnék, teljesen mindegy, hogy hány aranyam van. Számomra az jelenti a motivációt, hogy évről évre legyőzzem a világot.”
(Kovács Katalin)

Az eddigi életem során a lusta emberek kétféle típusával találkoztam. Az egyik, aki még nem ért el semmit, a másik pedig már megteremtette a saját egzisztenciáját. Azon ugye semmi csodálkozni való nincs, hogy magától nem történnek meg a dolgok. Sokkal nagyobb veszély viszont az, amikor az ember már úgy érzi, hogy eleget tett már, ezért nem akar többet tenni. Ezek az emberek aztán a harmincas, negyvenes éveikben „megállnak a fejlődésben”. Pocakot eresztenek, igénytelenné válnak a kapcsolataikban, munkájukban és az egész életükben. Ugyanakkor az egészségi állapotuk is rohamosan elkezd romlani.

„Most már tudom, miért szeret olyan sok ember fát vágni. Ennek a munkának ugyanis mindig azonnal látni lehet az eredményét.”
(Albert Einstein)

Már hallom is a szólamokat a pénz szerelméről, meg a siker istenítéséről. De mégis, kik mondják ezt? Azok, akik nem hajlandóak új utakat keresni a tehetségük kibontakoztatására.
Sajnos a szociális rendszerünk is olyan, hogy a motiváció gyakran kimerül ilyen vágyakban mint „csak elérjem a nyugdíj korhatárt”, „remélem leszázalékolnak”, „legyen egy biztos állami munkahelyem” vagy„kapjam meg azt a gondnoki fizetést a gyülekezetben”.

„Amit pusztán pénzért csinál az ember, azt rosszul csinálja.”
(Jules Verne)

Mi legyen hát a motiváció, amiért érdemes ambíciókkal teli életet élni? Nem, nem a pénzre gondolok. A pénz egy nagyon fontos értékmérője a sikernek, bárki bármit is mond. A pénz szabadságot és lehetőségeket ad, lehetőséget ad az adakozásra, a szerelmed kifejezésére, a gyermekeid felnevelésére, a közösség megélésére és még nagyon sok mindenre.
Engem ezek a lehetőségek tesznek boldoggá és leginkább hálássá Isten felé. Az ide vezető út azonban inkább hegymászáshoz hasonlít, melyhez egyre több és több információ, szakértelem, erő kell. Hogyan lehet mindezekre szert tenni? Tanulással…

„A program futtatása az igazi teszt. Megírod a programot, kipróbálod, és vagy működik, vagy nem.”
(Bill Gates)

Vannak emberek, akiket fűt az ambíció, mindent megtesznek, hogy előrébb jussanak, mégis, sokszor kudarc a vége. Emlékszel még az első idézetre? Ha valami sokadszorra sem megy, akkor ne csináld. Inkább legyél élő eb, mintsem halott oroszlán. De még mindig jobb próbálkozni, mint önelégülten elvesztegetni a napokat, heteket és éveket. Sőt, ha látod, hogy másnál „fut a program”, tedd félre a büszkeséged, az érdektelenséged és legyél hajlandó kérdezni, tanulni. Ez jóval hatékonyabb, mint ha a saját károdon tanulnál, igaz, annyira nem is okoz maradandó élményt.

„Ha nem hibázol folyton, az annak a jele, hogy nem hozol létre semmi újat.”
(Woody Allen)

Gondolkodtál már azon, hogy Péter apostol miért lépett ki a csónakból? Miért akart ő is, egyedül a tanítványok közül vízen járni? Vagy amikor megjelent Mózes, Illés a hegyen és Isten hallható hangon szólt, miért ő volt az egyetlen tanítvány, aki azt gondolta, neki is kellene valami okosságot mondani? Végül miért csak ő fogadkozott, hogy nem árulja el Jézust, aztán mégis megtette?
A végeredmény pedig az lett, hogy a Biblia az elsők között említi, az összes apostol közül. Merjél hibázni, aztán tanulj a hibáidból és megint kezdjél valami újba. Így a te életed mindig boldogabb és sikeresebb lesz a környezetedénél, függetlenül attól, hogy hol élsz. Ehhez nem kell hinned sem, pusztán az Istentől kapott életedet kell használnod. A döntés egyedül rajtad múlik.

„Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.”
(Mark Twain)

Más szóval, ha megvan a képességed – és mindenkiben vannak képességek – de nem használod azokat, pontosan úgy nézel ki, mint egy magatehetetlen ember. Ha keresztény vagy és így tékozlod el az életed, várva az örök boldogságot, akkor még szégyent is hozol arra, akiben hiszel. Nem tehetsz arról, hogy megszülettél, ahogy arról sem, hogy hova. Idővel azonban minden egyre inkább rajtad fog múlni. Az idő múlásával egyre nagyobb lesz a múltad és egyre kevesebb a jövőd. Ezzel párhuzamosan pedig a döntési lehetőségeid is egyre inkább csökkennek.

Végül hadd idézzek egy példázatot a Máté evangéliumából, igazából ezzel kellett volna kezdenem, csak attól tartottam, hogy esetleg hosszúnak találod ezt a bibliai szakaszt és átugrod mindazt, amit mondani akartam neked.

„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.

Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.
Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!

Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied.
Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém.
Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!

Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
(Jézus Krisztus)

A szerző teológus, informatikus

Forrás: Link