Várom Őt

Papp János egyházelnök , 2015. november 26. csütörtök

Odatapad a fülünk a rádióra, szemünk a televízió képernyőjére. Halljuk, nézzük a borzalmas támadások emlékeit, a kétségbeesés belénk égő képeit. Párizs, Bamakó, Bejrut, Szíria, Franciaország, Hannover, Brüsszel...

Felmerül a kérdés: mi lesz a következő? Ki lesz a következő? Hát várjuk a híreket. Mintha az egész világ összeszűkülne egy kicsit, és félelemmel teli várakozás öltene testet minden híradóban, az újságok hasábjain és az internet oldalain. Várunk.  Figyelünk. Óvatosabbá lettünk.

De mit is várunk igazán? Vajon nem a gonosz mételyezte-e meg a szívünket akkor, amikor a rossz válik csak hírré, a pusztulás fontossá, a félelem uralkodóvá és a bizonytalanság az alap érzéssé? Hol van az igazi adventi várakozás? Hol van a "szépet akarok látni és láttatni" öröme, hol van az ÉLET jövő-teljes reménye? Hová lett az igazán értelmes és fontos várakozás? 

Advent van. Krisztus elé készülünk. Ő az Út, Igazság és az Élet. Ő nem félelemmel vagy fájdalommal akarja megtölteni a várakozásunkat, hanem örömmel, életváltoztató erővel és reménnyel. Mindazzal, amit el akar tőlünk venni a jelenvaló világ zűrzavara, rettenete. Hát éppen ezért szükség van a krisztusi várakozásra. A Szentlélek által bennünk élő Úr ki tudja tisztítani az elménket minden összezavarodottságtól, és rendet tud tenni abban. Ő meg tudja újítani a hitünket, hogy nem a láthatóba kapaszkodjunk. meg tudja sokszorozni a reményt, hogy bátoríthassunk másokat ezekben a különös napokban is.

Hát várjuk az Urat. Jobban, mint mást. Jobban mint az őrök a reggelt, jobban mint az emberek a híradókat. Jobban mindennél. Várom az Urat. 

"Várom az Urat, várja lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt..."  130. Zsoltár 5-6

Forrás: www.baptist.hu